Újdonság a deformáló artrózis kezelésében
Tartalom
Iatrogén amenorrhoea és túlélés korai emlőrákban; Stressz-inkontinencia kezelése a húgycső felfüggesztésével A Medical Tribune Kovács Józseffel készített interjúja kapcsán a szakmai kollégiumok vezetőit arról kérdezte: saját szakterületükön milyen feszültségeket okoz a probléma. Később nem kompenzálhatunk A szívsebészetben és a katéteres technikában ma csaknem minden elérhető Magyarországon.
A baj mennyiségi: hiába sajátítjuk el a legkorszerűbb újdonság a deformáló artrózis kezelésében, hiába megfelelő intézményeink felszereltsége, ha az anyagi korlátok miatt nem kaphatja meg annyi beteg az ellátást, mint amennyinek szüksége volna rá.
A feszültségek érzékeltetésére elég egyetlen adat: Szegeden jelenleg mintegy ! Elfogadom, hogy egyetlen egészségügyi rendszer sem képes vég nélkül finanszírozni mindenfajta terápiát. Anélkül azonban, hogy más szakmák követeléseinek létjogosultságát megkérdőjelezném, ismételten hangsúlyozom: a döntéshozóknak elsődlegesen figyelembe kellene venniük a mortalitási mutatókat.
Az emberek fele szívbetegség következtében hal meg. Aki nem kap idejében ellátást, azt később nem tudjuk kompenzálni. Nem azt mondom, hogy a halálozási adatok nyomán az csuklóízület fájdalma költségvetés felét a kardiológia kapja, ám a jelenleginél jobb súlyozásra volna szükség a közvetlen vagy közvetett életveszélyt elhárító beavatkozások javára. A szövődmények megjelenése miatt a halogatás ráadásul újabb és újabb költségeket generál, nincs tehát olyan indok, amely alapján védhető volna a jelenlegi gyakorlat.
Mozgásszervi Betegség téma
Az osztályon és a várólisták kialakításánál objektív szakmai kritériumok szerint kell rangsorolnunk a betegeket, aszerint, hogy kinek az állapota fenyegetőbb, a beavatkozás halasztása kinél kockázatosabb. Ezzel a betegeink is tisztában vannak. Véleményem szerint újdonság a deformáló artrózis kezelésében az alapelvet kell követnie az ágazat irányítóinak is, amikor rangsorolják, hogy a forrásokat melyik szakterületeken, milyen beavatkozásokra lehet felhasználni.
Ha egyszer szelektálni kell, bármelyik szakterületről is legyen szó, a kevésbé költséghatékony ellátások kerüljenek ki a támogatások közül. A betegek kiszolgáltatottak: tájékoztatjuk őket arról, hogy nem szakmai, hanem anyagi okokból kell várniuk a szívkatéterezésre, amit ők rezignáltan tudomásul vesznek. A halálos fenyegetettségben élő betegtől a páciens ezt akkor is így élheti meg, ha nincs közvetlen életveszélyben nem várható el, hogy a katéterezésének a ezer forintos költségét maga fizesse ki, a betegek döntő többsége ezt nem is tudná megtenni.
- Ezzel a betegséggel csak az ízületek érintettek, míg az ízületi gyulladásban mindig van egy általános gyulladásos folyamat.
- Reuma boka tünetei és kezelése
- Они легли бок о бок, взявшись за руки.
Ezek olyan problémák, amiket mi, orvosok nem oldhatunk meg, kizárólag a hatalmat gyakorló politikusok. FORSTER TAMÁS, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke A megvonás nem orvosi kompetencia Minden szakmát érint, a sebészetre pedig különösképp igaz, hogy a gyors technikai fejlődés közepette a műszerekben, eszközökben rövid idő alatt akár nagyságrendi árdrágulás is bekövetkezhet, emiatt a társadalom fizetőképessége egyre kevésbé képes lépést tartani a technológia költségeivel.
Ennek ellenére a gyermeksebészetben, a gyermekeket érintő daganatsebészetben nagyjában-egészében idehaza is biztosítani tudjuk azt, amit a nyugat-európai klinikák nyújthatnak. Ennek árát az egészségügyben dolgozók fizetik meg: a rendszer az orvosok és szakdolgozók bérezésén spórolja meg azt, amit a berendezésekre, a felszereltségre, a gyógyszerekre költ.
Az egészségbiztosítás ugyanakkor a dolgozók kizsákmányolásával sem képes — sőt egyre kevésbé képes — mindenkinek biztosítani a legmodernebb, legdrágább terápiákat. Ezt tényként kell elfogadni nemcsak idehaza, hanem a világon mindenhol. Mindig az egészségügy politikai irányítóinak kell meghatározniuk, hogy a társadalom az adott fejlettségi szintjén kinek milyen ellátást tud nyújtani.
A szakma feladata, hogy javaslatokat dolgozzon ki, ám a döntést nem szabad az orvosokra hárítani. A legetikátlanabb dolognak tartom, ha a beteget ellátó orvosra delegálják azt, hogy neki kelljen eldöntenie, adott pénzkeretből az osztályán fekvők közül kinek újdonság a deformáló artrózis kezelésében gyógyszert és kinek nem.
A hivatással összeegyeztethetetlen az, hogy az orvos finanszírozási megfontolások miatt megvonja valakitől azt a terápiát, aminek hatékonyságában bízik. Nem az osztályos orvos kompetenciája eldönteni, mit bír el az ország gazdasági helyzete. Az állami vezetőknek kell egyértelművé tenniük, hogy újdonság a deformáló artrózis kezelésében ellátási rendszerben ki mire számíthat. Az orvos feladata az, hogy a számára rendelkezésre álló terápiák közül — ha újdonság a deformáló artrózis kezelésében — alternatívákat kínáljon a betegének.
Kezelésére traumás arthritis kutyák
A betegek — és tegyük hozzá: ügyvédjeik — egyre tájékozottabbak, az internet korában bárki találhat magának valahol a világon olyan intézetet, ahol reményei szerint a hazainál jobb életesélyeket képesek nyújtani számára. Ugyancsak etikai kérdés és politikai újdonság a deformáló artrózis kezelésében igényel, hogy a nemzeti kockázatközösség mennyiben tudja vállalni egy-egy beteg esetében olyan költséges külföldi terápia finanszírozását, amely itthon tucatnyi más betegnek jelenthetne esélyt.
Nyilvánvaló, hogy egy szegény ország nem tud olyan szolgáltatást nyújtani, mint egy gazdag. Magyarországon élünk, ezért az esetek zömében nincs értelme azt latolgatni, mennyi lehetősége lenne az adott betegnek egy kaliforniai klinikán, mert ugyanennyi erővel az esélyeket egy kongói kórház esetében is összevethetnénk. VEREBÉLY TIBOR, a Gyermeksebészeti Szakmai Kollégium elnöke Koncentrálni kell az erőforrásokat Esetünkben a technológiai világújdonságok és a hazai lehetőségek megítélését nem lehet leszűkíteni csak a mi szakmánkra, hiszen a belgyógyászat olyan átfogó szakterület, amelyet a diagnosztikai változások vagy a gyógyszeripari innovációk egyaránt érintenek.
A feszültséget fokozza, hogy a cégek mind a diagnosztika, mind a terápia területén igyekeznek egyre feljebb tornászni a világpiacon az áraikat. A tendencia ellen a nemzeti egészségügyi rendszerek nem sokat tehetnek. Ám az teljes egészében az állami döntéshozókon és a szakembereken múlik, hogy a rendelkezésükre álló szűkös forrásokat miként hasznosítják. Lenne ugyanis mód, hogy az adott forrásokból a jelenleginél jobban közelítsük a magyar ellátórendszer szakmai színvonalát a világ élvonalához.
Például rutinszerűen ki kellene vonni a finanszírozott diagnosztikák és terápiák köréből azokat az eljárásokat, amelyek felett eljárt az idő, s a forrásokat inkább az új módszerekre átcsoportosítani. Emellett a belgyógyászatra is igaz, hogy a korszerű ellátásokhoz a jelenleginél nagyságrendekkel nagyobb koncentrációra van szükség.
Az intézményi kapacitás struktúrájának átalakítása ugyanis csak félmegoldásokat eredményezett: túl sok a súlyponti kórház, pontosabban túl sok az olyan intézmény, amelyet súlypontinak neveznek. A várólisták korában minden korábbinál élesebben vetődhet fel a kérdés: milyen rendezőelv szerint jussanak hozzá a betegek a kezelésekhez? Lehetséges-e, hogy a tehetősebbek elérhessenek újdonság a deformáló artrózis kezelésében ellátásokat is, amelyeket mások nem?
Példa erre a PET-CT-k alkalmazása: a diagnosztikus eljárást a szakorvosok csak nagyon indokolt esetben rendelhetik el, ám a magánkézben lévő készülékekkel gyakorlatilag mégis bárki — akár egészségesen, panaszmentes állapotban is — megvizsgáltathatja magát, ha kifizeti annak költségét.
Ez véleményem szerint addig védhető gyakorlat, amíg a fizetős betegek nem a közellátás terhére vizsgálatra váróktól vonják el a lehetőséget — s ez a kikötés minden szakterületre áll. Az objektív korlátok mellett a betegek szubjektív elégedetlenségét a mesterségesen gerjesztett, irreális igények is fokozzák. A kereskedelmi cégek médiakampányai nyomán a betegek egy része úgy érezheti, hogy az egészségügy nem biztosítja számára mindazt, ami a gyógyulásához szükséges volna — példaként elég megemlíteni az alternatív rákgyógyító csodaszereket, csodavitaminokat.
Fontos volna a független tájékoztatás, mert a társadalom egészségszintje szempontjából az is felesleges kiadásként értékelhető, amit az emberek önszántukból költenek hiábavaló vizsgálatokra vagy készítményekre. Nyugat-Európa egyes országaiban a baleseti sebészet látványos fejlődését éppen az eredményezte, amikor a biztosítók kiszámolták: az elhúzódó gyógyulás, a munkából való kiesés, a hosszúra nyúló rehabilitáció, vagy éppen a kialakult rokkantság miatt újdonság a deformáló artrózis kezelésében esetben kifizetődőbb számukra, ha az ellátottak korszerűbb, bár költségesebb kezelést kapnak.
Hatékonyabb és gazdaságosabb szisztémát eredményez, ha egy országban előrelátó az egészségügyi rendszer, s nem csak az egyik évről a másikra közvetlenül jóváírható megtakarítást tartja szem előtt — és akkor még nem szóltunk a beteg érdekéről, életminőségéről.
A traumatológiában a gyakran a újdonság a deformáló artrózis kezelésében középpontjában álló, politraumatizált, súlyos sérültek ellátásában, a közvetlen életmentésben nincs nagy lemaradásban Magyarország. A folyamatos műszerfejlesztés azonban itt is napi igény: elég, ha arra gondolunk, hogy egy sokktalanítóban elhelyezett CT mekkora diagnosztikus előnyt jelent akkor, amikor minden másodperc számít.
A politraumatizáltak aránya a teljes traumatológiai spektrumban a kórházi ellátásra szoruló sérültek között mindössze 1,7 százalékos, érdemes újdonság a deformáló artrózis kezelésében megvizsgálni, újdonság a deformáló artrózis kezelésében a helyzet a tervezhető műtétekkel. Az álspórolás egyik legszembeötlőbb példája, amikor a beteg nem az életkorához illeszkedő, az elérhető legkorszerűbb protézist kapja, újdonság a deformáló artrózis kezelésében ugyanis sok esetben automatikusan kódoljuk a protézis kilazulását vagy egyéb szövődményeket.
Kétségtelen, hogy a legmodernebb csípőprotézisek ára többszöröse az olcsóbbaknak, viszont amíg előbbiek akár 20—25 év elteltével is panaszmentes életvitelt biztosítanak, utóbbiaknál már igen gyakran 2—10 éven belül újabb műtétre lehet szükség, ami újabb kapacitást, munkaórákat, eszközigényt újdonság a deformáló artrózis kezelésében táppénzkiadást generál, nem utolsósorban pedig rossz a betegnek is.
A végtagsebészetben akár ennél rövidebb idő alatt látszik a megtakarítás a csontritkulásos, rossz minőségű csontban is jó tartási adottságokkal rendelkező, speciális titániumlemezek és -csavarok használatával: ugyan háromszor többe kerülnek, mint a hagyományosak, viszont tartósabbak, így — az egyéb szövetbarát fémötvözetből készült implantátumokkal ellentétben — nem kell kioperálni azokat. Az intézmények azonban a jelenlegi rendszerben ellenérdekeltek, mert a többszöri ellátásért többször kaphatnak finanszírozást, illetve a drágább eszközök felhasználása kiadásaikat növeli.
Egy új, jól megkonstruált biztosítási rendszer ebben változást hozhatna azzal, ha befektetésnek tekintené a korszerű gyógyítást, s hatékony ízületi gyulladáscsökkentő gyógyszer minőségi ellátás felvállalásával toborozna ügyfeleket. Ha csak a szakorvosokon múlna, mindenki az adott szituációhoz igazodó, lehető legjobb kezelést adná a betegének.
Viszont mivel nem tudunk mindenkinek mindent biztosítani, szakmai érvek alapján kell eldönteni, hogy kinél mi kivitelezhető és finanszírozható. Bármennyire is korrekt lenne minociklin az ízületi kezeléshez beteget tájékoztatni a világon elérhető minden terápiáról, álláspontom szerint nem szabad a páciens és az egészségügy kapcsolatát ezzel tovább keseríteni.
FEKETE KÁROLY, a Traumatológiai Szakmai Kollégium elnöke Nyílt kártyákkal minden területen Eltérő mértékben ugyan, de minden orvosi szakmában jelen van a feszültség az igények és a gazdasági lehetőségek között, ezért alapvető fontosságú azoknak a szigorú és átlátható szabályrendszereknek a megalkotása, amelyek mentén a dilemmák kezelhetők. Fel kell mérni, újdonság a deformáló artrózis kezelésében van a világban, abból mi adaptálható Magyarországra és mi nem.
A prioritások meghatározásában a legobjektívebbnek, így a legelfogadhatóbbnak a közgazdasági megközelítést tartom: szakszerűen összeállított, egészségspecifikus, költségérzékeny felmérésre van szükség a lakosság egészségi állapotáról.
Mozgásszervi Betegség téma
Súlyozni kell aszerint, milyen betegségek mekkora egyéni és társadalmi terhet jelentenek. Nem támogatható az a gyakorlat, amely szinte kizárólag a mortalitási adatokra alapozza a döntéseket, az életminőségnek ugyanis számtalan más összetevője is van. A megalkotott mátrixok figyelembevételével társadalmi egyetértéssel kell újdonság a deformáló artrózis kezelésében, hogy a betegek közül ki mihez juthat hozzá. Az erről döntő tanácsokban az orvosszakmának, a finanszírozás döntéshozóinak, a társadalomkutatóknak és a betegtársadalom képviselőinek egyaránt helyük van.
- Cheapest Online Drugstore -
- Minden fájdalmat komolyan kell venni!
- Izom erősítése; Az ízületi mobilitás megelőzése.
- A könyökízület belülről fáj
- Voltaren kezelésére reaktív arthritis gyermekeknél reaktív arthritis tünetek és a kezelés Kijevben leghatékonyabb a legjobb népi vö szigetek duzzanat a boka és a köszvény arthritis kezelése Moszkvában ischaemiás szívbetegség miokardiális infarktus köszvényes arthritis kórtörténet imunofan injekció segít ízületi gyulladás?
- Mozgásszervi betegség témájú tartalmak a WEBBetegen - 6. oldal
- Személyes adatok feldolgozása.
Semmiről sem szabadna háttértárgyalásokat folytatni: a társadalomnak teljes képet kell kapnia arról, hogy név szerint kik adták a tanácsokat, kik dolgoztak a döntéshozó grémiumokban, ki és milyen megfontolások alapján utasított el vagy támogatott egy-egy javaslatot.
Nemcsak a döntést kell nyilvánosságra hozni, a legitimitást az adja, ha a döntésig vezető út minden egyes állomása nyilvános. Ugyanezen eljárási rend szerint kellene a nagy értékű eszközök és eljárások közfinanszírozásba való befogadásáról dönteni.
Mivel a közösség pénzéről, a közösség tagjainak életéről van szó, a cégbírósági bejegyzésekhez vagy közbeszerzésekhez hasonlóan átláthatóvá kell tenni, hogy melyik cég vagy szervezet milyen indokok alapján kért milliós, milliárdos nagyságrendű támogatást egy-egy termékhez, eszközhöz vagy kezeléshez, ezután kik és milyen indokokat elfogadva vagy elutasítva döntöttek erről.
Ezeket az elveket a reumatológiában is érvényesíteni kell. A szakma egyértelmű prioritása az ízületi gyulladások és a csontbetegségek innovatív, molekuláris bázisú terápiája, a géntechnológia gyakorlati alkalmazása. Ez már középtávon is költséghatékony. Meggyőződésem, hogy az idejétmúlt eljárások bátor kizárásával a fedezet is megteremthető.
Sajnos, az erre hivatott Európai Balneológiai Újdonság a deformáló artrózis kezelésében létrehozását éppen a napokban törölték a Újdonság a deformáló artrózis kezelésében Fejlesztési Programból.
Újra kimondom: a meglévő források elegendők, de hagyományőrzés helyett a korszerű, máshol már igazolt trend követése hozhat felelős allokációt. HODINKA LÁSZLÓ, a Reumatológiai és Fizioterápiás Szakmai Kollégium elnöke A fizetőképesség függvénye az ellátás A fogorvosi ellátás során alkalmazható anyagok, eszközök és technikák az utóbbi években igen jelentősen fejlődtek, az orvosilagtechnikailag lehetséges beavatkozások köre sokkal szélesebb annál, mint amit a társadalombiztosítás támogatni képes.
Ez elsősorban a foghiányok pótlására, az implantológiai tevékenységre és az esztétikai jellegű beavatkozásokra igaz, a rágóképesség helyreállítása egyszerűbb eszközökkel is elfogadható szinten megvalósítható. A lényegesen drágább ellátási megoldások Magyarországon is elérhetők, a fizetőképes betegek körében pedig megnőtt az igény a minél korszerűbb kezelések iránt.
Az elmúlt évtizedben a páciensek ugyan már hozzászoktak ahhoz, hogy nem minden beavatkozás térítésmentes, ám ezzel párhuzamosan sajnálatosan csökkent a fogorvosi rendelőkben megjelenők száma. A lakosság fizetőképességének csökkenése és a vizitdíj tovább rontott a helyzeten, s az ellátásbeli különbségek további növekedése várható. A folyamatos támogatáscsökkenés a fogászati ellátórendszert megoldhatatlan feladat elé állítja, ugyanis nem biztosítható a térítésmentes szolgáltatások körének fenntartása.
Néhány területen — fejlődési rendellenességben szenvedők, üzemi balesetesek, daganat eltávolítása utáni rehabilitációra szorulók stb. Az egészségpénztárak belépése kapcsán is számos kérdést fogalmaznak meg a betegek, amelyekre nem tudunk választ adni, a döntéshozók ugyanis nem kérték szakmai állásfoglalásunkat. A valamikor eredményesen működő iskolafogászati rendszer, kellő támogatottság hiányában, mára működésképtelenné vált.
A lakosság körében drasztikusan nőtt a fogszuvasodás és a fogágybetegségek száma. Ezek a kórképek közismerten összefüggnek más, életet veszélyeztető vagy életminőséget rontó szisztémás megbetegedésekkel.
Az ezek kezeléséből fakadó nemzetgazdasági terhek különösen jelentősek.
Portable Document Format (PDF)
Az utóbbi években jelentősen megnőtt a szájüregi rosszindulatú daganatok incidenciája és mortalitása is. Ezeken a területeken nemhogy a megelőzés, de már az ellátás is problematikus, mert mára az ország számos területén megszűntek a szájsebészeti osztályok. A legkirívóbb helyzet az észak-alföldi régióban alakult ki, ahová a miniszteri javaslat egyetlen vegyes kötőszöveti betegségek kezelése sem helyezett.
Ugyancsak sürgős megoldást igénylő kérdés a fogszakorvosképzés államilag finanszírozott létszámának emelése, máskülönben súlyos problémák merülnek fel a szakorvosi ellátásban. A gondokra a szakma folyamatos kérése, tiltakozása ellenére sem született megoldás. A tavalyi költségvetésben a fogászati ellátás címen megjelenő összeg 20,1 milliárd forint volt, azaz minden állampolgárra évi 2 ezer forint jutott. Nagyon nehéz ilyen helyzetben felvilágosítani a beteget arról, hogy létezik a fogatlansága megoldására korszerű, implantológiai és finommechanikai rögzítő elemeket alkalmazó kezelési módozat, amelynek azonban olyan magas az ára, amit úgysem tud vállalni.
Ennek ellenére orvosként azt kell mondanunk: a betegeknek mind a diagnosztikáról, mind a terápiáról teljeskörű tájékoztatást kell nyújtani. Az orvosi rehabilitáció ugyanis — más szakágakhoz képest — viszonylag olcsó műszerparkot igényel. A szakmai szabályok előírják, melyik szakterületnek milyen módszereket kell alkalmaznia, ahhoz milyen eszközök szükségesek.
Ha a kimunkált és elfogadott szakmai irányelvek mentén dolgozunk, akkor ezek alapján eldönthető, hogy adott terápiára, gyógyszerre, beavatkozásra kinek van szüksége, s az kinek nyújtható, a finanszírozásnak pedig lehetővé kell tennie ezeknek a szakmai szabályoknak a betartását.
A műszerpark relatív olcsósága ugyanakkor nem azt jelenti, hogy ne küzdenénk súlyos gondokkal: a rehabilitáció sikerének nagyobb része ugyanis nem a technikán, hanem az újdonság a deformáló artrózis kezelésében létszámú, megfelelően felkészült szakember munkáján múlik, e téren pedig nem állunk jól.
A rehabilitációs szakma jelenleg nem az ágyszámok elvonásától, hanem azok felduzzasztásától szenved, az ágyak ugyanis nem feltétlenül jelentenek valós kapacitást. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, a különböző területeken nagy létszámban van szükség magasan kvalifikált szakemberekre, akik ugyanakkor csak újdonság a deformáló artrózis kezelésében rehabilitációhoz igazodó építészeti adottságok között tudnak színvonalas munkát végezni.
Ha az építészeti feltételek nem a deklarált profilhoz igazodnak és a szakemberek összetétele nem a rehabilitációnak, hanem más — az adott intézményben vagy osztályon megszüntetett — szakmáknak felelnek meg, akkor valóban nagyra nyílik a rés aközött, amit egy igazi rehabilitációs részleg nyújtani képes a betegnek, s amit az új, nem megfelelő körülmények között, elegendő szakember nélkül működő, csak nevükben rehabilitációs ágyakon megkaphat a páciens.
A változás érdekében a krónikus osztályoknak meg kell teremteniük a saját rehabilitációs profiljukat, a újdonság a deformáló artrózis kezelésében erőforrásokat pedig azokra az intézményekre és szolgáltatásokra kell fordítani, amelyek valóban a rehabilitációt szolgálják.
A beteg tájékoztatása törvényben előírt kötelesség, ebben ugyanakkor figyelembe kell venni az adott szituációt, a páciens személyét, fizikai és lelki állapotát.
44. Ízületi porcok újraépítésének a leggyorsabb módja
A reális diagnosztikus és terápiás lehetőségek ismertetése mértékének mindig a beteg érdekéhez kell igazodnia. Az is köztudott, hogy a gyógyítás társadalmi költségeinek növekedése jóval gyorsabb, mint a lakosság egészségi állapotának javulása.
Más szóval: az egységnyi egészség ára egyre magasabb — elég, ha csak a leggyakoribb rosszindulatú daganat, a hörgőrák biológiai terápiájának költségeire utalok. Ez a megállapítás Magyarországra is érvényes. A jelenleg folyó egészségügyi reformot megelőzően a hazai szakértők többsége elfogadta, hogy a magyar egészségügyi kiadások jóval nagyobbak, mint azt az ország fejlettsége indokolná.
Az egy főre jutó orvoslátogatások és kórházi elbocsátások száma kétszerese volt a fejlett országokéinak. A rendszer tehát, a legutóbbi időkig kapacitáskorlát nélkül, a betegek többségének biztonságot nyújtva, de rossz szerkezetben működött, lényegében finanszírozási csapdába került. A korszerű egészségügyi ellátórendszerek a hozzáférhetőség, esélyegyenlőség és minőség stratégiai jelentőségű mutatóival jellemezhetők.
Megítélésem szerint a közeljövőben a hozzáférhetőség és esélyegyenlőség romlik, a minőség a szigorúbb ellenőrzés eredményeként — legalábbis a kiemelt kórházi- klinikai szigeteken — javulhat. Magam nem a technológiai fejlesztésre, hanem a megelőzési programokra helyezném a hangsúlyt. Nem árt ismételni: a korai halálozás 30 százalékát genetikus prediszpozíció, 15 százalékát a szociális körülmények, 5 százalékát a káros környezeti hatások, 10 százalékát az egészségügyi ellátás minősége, 40 százalékát pedig az érintett személy életmódja magyarázza.
EZEN “BETEGSÉGEK” VALAMELYIKÉBEN SZENVEDSZ?
Ez utóbbi területen nyílik tehát a legjobb lehetőség, hogy a lakosság egészségi állapotán érdemben változtassunk. A dohányzás, az alkoholizmus, az elhízás, a fizikai inaktivitás kombinációi a legfontosabb kockázati körülmények. A genetikai meghatározottság, a szociális és gazdasági státus újdonság a deformáló artrózis kezelésében életmód tehát messze fontosabb, mint az orvosi ellátás.
Mégis ez utóbbi kapja a legtöbb forrást és figyelmet. Ezen változtatni újdonság a deformáló artrózis kezelésében. A dohányzásellenes programot a tüdőgyógyász közösség kiemelten kezeli, ebben a kardiológusokkal is egyetértésre jutottunk.
Ugyan az orvosi szakmák és az ipar lobbiereje mindenütt átrendezi a társadalmi célokat, de Magyarországon most a dohányzásellenes front kifejezetten erősödik. A prioritások kijelölése bonyolult, de sok kiválóan képzett, a nemzetközi példákat jól ismerő, klikkektől független szakember van Magyarországon, akik képesek azokat adekvát módon meghatározni.
A betegtájékoztatás a kipróbált és elérhető gyógyeljárásokra szorítkozzon! A hazai sajtó is tele van félrevezető orvosi hírekkel, ahogyan a nyugati világban is kialakultak a beszállítók, az orvosok és a betegszervezetek informális szövetségei, amelyek a laikus nyilvánosságot befolyásolják: egy adott testi kondíciót betegségnek, előfordulását gyakorinak, kezelést igénylőnek tüntetnek fel.