Funkcionális anatómia I. | Digitális Tankönyvtár

A bordák és a csigolyák ízületei. Belgyógyászati betegségek - Dr. ORMOS GÁBOR PhD

A törzs és a nyak vázát, egyben a test csontos tengelyét is képezi. Felső végéhez a koponya illeszkedik. Háti szakasza a bordákkal és a szegycsonttal a mellkast alkotja. Ehhez rögzül felül a felső végtag csontos váza. Alul a gerinc keresztcsonti szakasza a medencecsontokkal az alsó végtag csontos övét alkotja. Csupán az első 24 csigolya valódi vertebrae verae csigolya. Az utolsó 9—11 csigolya oly nagymértékben módosul, hogy ezeket álcsigolyáknak vertebrae spuriae nevezzük.

A koponyával közvetlenül érintkező első nyakcsigolya és még az utána következő második is annyira eltér a csigolyák általános alakjától, hogy az alábbi általános leírás rájuk a bordák és a csigolyák ízületei érvényes. A valódi csigolyán megkülönböztetünk előretekintő, felülről lefelé fokozatosan nagyobbodó és magasodó, korong alakú csigolyatestet corpus vertebrae.

Ez szivacsos a bordák és a csigolyák ízületei áll, amelyet kívülről vékony, számos érrel átlyuggatott, porosus corticalis réteg fed. A csigolyatestek egymás felé lapos felszínekkel zárulnak. Ez a felszín szivacsos jellegű, de vékony üvegporcréteggel fedett.

A gerinc anatómiája

A csigolyatest hátrafelé gyenge függőleges vályút képez, ennek két oldalsó széléről ered a csigolyaív arcus vertebraemely a csigolyatesttel a csigolyalyukat foramen vertebrale fogja közre.

A csigolyalyukak összességükben alkotják a gerinccsatornát canalis vertebralis. A csigolyaívről erednek a csigolyák nyúlványai: oldalfelé és a legtöbb csigolyán kissé hátrafelé a harántnyúlvány processus transversushátul középen a páratlan tövisnyúlvány processus spinosus és a bordák és a csigolyák ízületei felfelé, illetve lefelé irányuló páros ízületi nyúlványok processus articularis superior et inferioramelyek révén két szomszédos csigolya egymással két-két ízületet tehát minden csigolya négyet alkot.

A haránt- és az íznyúlvány eredése előtt a csigolyaív felülről egy sekélyebb, és alulról egy mély bevágást mutat. Két szomszédos csigolya e bevágásai mindkét oldalon egy-egy nyílást, a csigolya közötti lyukat foramen intervertebrale alkotják.

A valódi csigolyák között elhelyezkedésük és hasonló alaki sajátságaik alapján az alábbi csoportokat különítjük el: 7 nyakcsigolya az artrózis felhalmozódása cervicales12 hátcsigolya vertebrae thoracicae5 ágyékcsigolya vertebrae lumbales.

Öt keresztcsonti csigolya a a bordák és a csigolyák ízületei sacrum csontosodik össze, 4—6 csökevényes farokcsigolya vertebrae coccygeae zárja le a gerincet. Az első kettő különleges alakú ezeket lásd később. A 3—7. A csigolyalyuk feltűnően tág, széles háromszög alakú. A tövisnyúlványok általában rövidek, végül fecskefarokszerűen kettéoszlanak.

a bordák és a csigolyák ízületei

Élőben ez jól kitapintható — ezért a 7. A nyakcsigolyák harántnyúlványa két gyökérrel ered a csigolyatestről, ill. A két rész egy lyukat foramen transversarium fog közre. Ettől oldal felé a harántnyúlvány egységes, majd két gumóra válva végződik.

A harántnyúlvány elülső része valójában bordacsökevény. A nyakcsigolyák foramen transversariumai a 7. A harántnyúlvány két oldalsó gumója közti vályúban lépnek elő a nyaki szakasz gerincvelői idegei. Az íznyúlványok rövidek és lefelé haladóan a közel vízszintes síkból fokozatosan a frontalisba felegyenesedő síkban illeszkednek össze a szomszédos csigolyák íznyúlványaival. Teste nincs, ezt elöl karcsú ív arcus anterior helyettesíti. Ez az ív oldalt a tömegesebb massa lateralisban találkozik össze a hátsó ívvel arcus posterior.

Funkcionális anatómia I. | Digitális Tankönyvtár

Az ívek közepén elöl és hátul kisebb gumó látható, fontosabb az elülső íven hátrafelé tekintő kis ízfelszín fovea dentis a 2. A massa lateralisból oldal felé rövid harántnyúlvány ugrik ki, amely ugyancsak tartalmaz foramen transversariumot.

Az atlas jóval szélesebb, mint a többi nyakcsigolya, ezért a foramen transversarium közel 1 cm-rel jobban oldalra esik, mint a többi nyakcsigolyán. Ez meghatározza az arteria vertebralis lefutását is.

duzzanat és fájó ízület a lábon a térdízület ízületi gyulladása és hogyan kezelhető

A massa lateralison felfelé tekintő két ízfelszín fovea articularis superior szolgál a nyakszirtcsont condylusai ízfelszíneinek befogadására. Az ízfelszínek két, egymás felé fordított hegyű láb cipőtalp benyomatra emlékeztetnek, és a kétoldali ízfelszínek egy közös ellipszoid felszín részei.

Az ízfelszínt hátulról a foramen transversariumtól a hátsó ív felső oldalára terjedő barázda sulcus arteriae vertebralis kerüli meg; a hasonnevű ér fekszik benne.

A massa lateralison lefelé tekintő lapos ovális ízfelszín fovea articularis inferior a 2. Csak annyiban tér el tőlük, hogy teste felfelé a fognyúlványba dens axis megy át.

Ezen elöl kis, porcborítású ízfelszín található az elülső atlasív fovea dentisével való a bordák és a csigolyák ízületei. Hátsó oldalán is van egy kis porcborítású felszín, amely az atlas elülső ívét belül áthidaló szalagon levő porcbetéttel ízesül.

Az atlas alsó felszínei az axis testén a bordák és a csigolyák ízületei a fognyúlvány két oldalán vállszerűen kiemelkedő területen elhelyezkedő, háztetőszerűen lejtő ízfelszínekkel érintkeznek. Az axis alsó felszíne már tökéletesen megfelel a többi nyakcsigolya idomainak. Testük felülnézetben kártyaszív alakú, előretekintő lekerekített éllel. A csigolyalyuk elég szűk, kör alakú, a testbe hátulról bemélyed.

A csigolyatest magassága lefelé haladva gyorsan növekszik. Az ív eredéséhez közel a test felső és alsó oldalán egy-egy bemélyedt, porccal borított felszínrész fovea costalis szolgál a bordafej ízesülésére. A harántnyúlvány ferdén hátrafelé irányul, rövid, vaskos, gumószerű végének elülső felszínén bemélyedt ízfelszín fovea costalis transversalis szolgál a borda gumójával való ízesülésre.

A processus spinosusok hosszúak, rézsútosan lefelé irányulnak, és egymást zsindelyszerűen szorosan fedik. A csigolyaív széles lemezszerű, alsó részein előretekintő ízfelszínek helyettesítik az alsó ízületi nyúlványokat.

A felső íznyúlványok rövidek, ízfelszíneik a frontalis síkban hátrafelé tekintenek. Nagy, felülnézetben bab alakú testük és az aránylag szűk háromszög alakú csigolyalyuk a legjellemzőbb rájuk.

Az emberi gerincoszlop 24 egyedi csigolyából, keresztcsontból és a farkcsontból álló összetett struktúra. A gerinc fő funkciója a gerincvelő védelme, a törzs mozgékonyságának biztosítása, valamint a teherviselés áthelyezése a fejről és törzsről a medencére. A flexibilis csigolyaközti porckorongok miatt a gerincoszlop egy hajlékony szerkezet, mely képes felfogni a rázkódást és vibrációt, mielőtt azok elérnék az agyat. A gerinc belső passzív stabilitását a porckorongok adják, valamint az ezeket körülvevő szalagos struktúrák, melyet kiegészít a gerinckörüli izomzat funkciója. A gerinc négy régióra osztható: nyaki, háti, ágyéki és keresztcsonti régiókra.

A test magasságához mérten az ívek keskenyek, s ezért köztük aránylag tág, csupán szalagokkal elzárt rések maradnak fent lumbalpunctio helye. A tövisnyúlványok bárd alakúak, hátrafelé kinyúlnak, és köztük is elég tág rések mutatkoznak. A harántnyúlványok hosszúak és karcsúak; a testről való eredésük mutatja, hogy nem igazi harántnyúlványok, hanem bordacsökevények. Nevük ezért processus costarius. Az igazi harántnyúlvány a processus costarius mögött látható, csökevényes, járulékos gumó formájában marad meg.

Az íznyúlványok igen erősek, ízfelszíneik sagittalis állásúak, a felsőké befelé, az alsóké kifelé néző homorulattal, illetve domborulattal. Keresztcsont os sacrum [ 25 ]3. Öt keresztcsonti csigolya össze-csontosodásából keletkező, előregörbült, ékhez hasonló csont. Elülső felszíne aránylag sima, a medence üregét határolja hátulról facies pelvina. Rajta két függőleges sorban elhelyezkedő négy-négy, ferdén oldalfelé nyíló nyílást foramina sacralia pelvina találunk, amelyeket párosával az eredeti keresztcsonti csigolyák összeforrását jelző vízszintes vonalak kötnek össze.

Hátsó felszíne erősen dudoros, gyengén domború. Rajta a csigolyák nyúlványainak az összeforradásából fennmaradt függőleges tarajszerű dudorsorok ismerhetők fel. Középen a crista sacralis mediana, a processus spinosusok maradványa, tőle oldalt a processus articularisoknak megfelelő crista sacralis medialis, majd még lateralisabban a processus transversusoknak megfelelő a bordák és a csigolyák ízületei sacralis lateralis helyezkedik el.

Az utóbbi kettő közt négy-négy luk látható foramina sacralia dorsaliamelyek megfelelnek a medencei felszín hasonló nyílásainak, de jóval szűkebbek.

Felső része a tömegesebb basis ossis sacri, mely az utolsó ágyékcsigolya alsó felszínének megfelelő idomú, és a vele való összeilleszkedésre szolgál. A basis eleje az utolsó ágyékcsigolya testének elülső felszínével a medence felé erősen beemelkedő domborulatot promontorium képez.

Amikor a séta fáj a csípőízületet részei, a partes laterales, voltaképpen összenőtt bordacsökevények.

Rajtuk oldal felé néző göröngyös, hátrafordított fülhöz hasonló idomú lapos ízfelszín facies auricularis szolgál a medencecsonttal való ízesülésre. Emögött kiterjedt durva érdesség tuberositas sacralis szolgál a keresztcsontot a medencecsonttal összekötő hatalmas szalagkészülék rögzülése számára. Alsó elkeskenyedett csúcsát apex ossis sacri az utolsó sacralis csigolya testének megfelelő része alkotja.

Mögötte gótikus ablakra emlékeztető módon nyílik a keresztcsont csatornája hiatus canalis sacralismelyet kétoldalt az ízületi nyúlványokból összeforrt taraj alsó vége határol. Az összeforrt keresztcsonti csigolyák lyukai képezik a keresztcsont csatornáját canalis sacralisamelynek eredeti csigolya közti nyílásai a csonton belül ferdén lefelé haladnak, majd T alakban előre- és hátrafelé elágazva artrózisos kezelés teraflex segítségével említett elülső és hátsó keresztcsonti likakban nyílnak az elülső és hátsó felszínen.

A keresztcsonti idegek elülső és hátsó ágai lépnek elő rajtuk. Farkcsont os coccygis.

gyógyszerinjekció a térdízület technikába glükózamin ízületi kezelés

A a bordák és a csigolyák ízületei csökevényes lekerekített kocka vagy tégla alakú csontocska; az utolsó három rendszerint összecsontosodott.

A gerinc összeköttetései A csigolyák összeköttetéseiben a csontok közötti összeköttetések valamennyi fajtája előfordul: syndesmosis, synchondrosis, synostosis és valódi ízületek.

A szomszédos csigolyákat külön-külön is, de még inkább a gerincet egészében az ízületektől függetlenül szalagkészülék fogja össze. A csigolyák testén elöl széles szalag fut végig ligamentum longitudinale anterius.

Keskenyen kezdődik a nyakszirtcsonton, majd a 2. A keresztcsonton ennek elülső csonthártyájába olvad, de a farkcsontra ismét önálló szalaggá válva húzódik le.

a bordák és a csigolyák ízületei

A csigolyatestek hátsó felszínén, tehát a gerinccsatorna elülső falát borítva, halad lefelé a ligamentum longitudinale posterius. Keskenyebb, mint az előbbi, és csak a csigolya közötti porckorongok hátsó felszínén tapad szorosan oldalfelé irányuló csipkeszerű nyúlványokkal.

A nyakszirtcsonton kezdődik, és beborítja a fejízületek szalagkészülékét mint membrana tectoria. A keresztcsonti csatornából, ahol inkább csonthártya, a hiatus canalis sacralison keresztül előbújik, és a farkcsont mély hátsó szalagját képezi. A csigolyaíveket a ligamentum flavum köti össze rövid lemezekkel a foramen intervertebrale kivételével, amelyet a bordák és a csigolyák ízületei ívek töve mögött szabadon hagy.

Számos ilyen szalag van, mert a szalag minden csigolyaíven megszakad, ezért azelőtt többes számmal használták. Mint a neve is mutatja, sárgább színű más szalagoknál, amit a benne levő sok elasticus rost okoz.

Csontos szerkezet

A tövisnyúlványok felett végighaladó ligamentum supraspinale a 7. Ez a külső nyakszirti gumótól lefelé a crista occipitalis externán ered; szerepe emberben alárendelt. A szomszédos tövisnyúlványokat is szalag köti össze. A csigolyák orvosgyakorlati szempontból legfontosabb összeköttetései a csigolyatesteket folyamatosan összekötő korongszerű rostporcos csigolyaközti porckorongok disci intervertebrales.

Rostporcos lemezek, amelyek alakja a csigolyatestek alakjához idomul, és felülről lefelé fokozatosan vastagodnak. A gerinc görbületeinek megfelelően gyengén ék alakúak.

Belgyógyászati betegségek

A rostos porclemezt a csigolyatestekhez vékony üvegporcréteg rögzíti. Voltaképpen nem lemez, hanem külső gyűrűszerű, valóban rostos porcos részből anulus fibrosus és belső, inkább kocsonyás jellegű nucleus pulposusból áll, amelynek belsejében a chorda dorsalis sejtes elemei egy ideig megmaradnak.

A rostos gyűrű maga is koncentrikusan rendezett kollagén rostgyűrűkből és az egyes gyűrűk közt rétegesen rendezett porcsejtekből áll. A kollagén rostok a szomszédos rostgyűrűkben ° fáziseltéréssel haladó sinusgörbékre emlékeztető módon haladnak a porc felső és alsó felszíne közt. Veszedelmes tulajdonsága a porckorongnak, hogy a nucleus pulposus az anulus fibrosus gyöngébb helyein a gerinccsatorna felé sérvszerűen kinyomulhat, és nyomás alá helyezheti a gerincvelői gyökereket discushernia.

A csigolyák[ szerkesztés ] A gerinc csigolyákból áll. A csigolyák felépítése: a has felé eső részük tömör csigolyatest, a hát felé eső részükön találjuk a gerincvelőt védő csigolyaívet, amelyből egy tövisnyúlvány és a két haránt nyúlvány nyúlik egyenesen ill.

A keresztcsonti csigolyák normálisan 2—3 éves korban összecsontosodnak, hasonlóképpen az utolsó farkcsigolyák is. Férfiban a farkcsont ritkán összecsontosodhat a keresztcsonttal, nőben nemigen. Csigolyák közti ízületek. Minden két szomszédos csigolya íznyúlványai közt két-két feszes ízület jön létre.

A funkcionális vonatkozások és a kötőszövetek, inak, porcok lehetséges elváltozásai (biologika)

Ezek ízületi ürege a nyakcsigolyákon közel vízszintes, a hátcsigolyákon a frontalis, az ágyéki csigolyákon pedig a sagittalis síkba esik. A gerinc mozgásainak elemzésekor ezt a tényt, és főleg az ízfelszíneknek a csigolya közti porckorongokhoz viszonyított helyzetét figyelembe kell vennünk.

Különleges helyzetet foglalnak el a két első nyakcsigolya ízületei. Az atlas a nyakszirtcsonttal az articulatio atlantooccipitalisban ízesül. Az ízfej a condyli occipitales, ízvápa az atlas fovea articularis superiorjai.

Minthogy ugyanazon csont két-két felszíne illeszkedik egybe, a két különálló ízület mechanikailag egységes; a két felszín harántul álló hosszabb tengelyű tojásidomnak felel meg. Az ízület tehát tojásízület, vízszintes helyzetű haránt- és elölről hátrafelé irányuló sagittalis tengellyel. Voltaképpen három különálló ízület külön üreggel: a dens axis ízesül az atlas elülső ívével, míg kétoldalt az atlas alsó ízfelszínei az axis testén felül levő háztetőszerűen lejtő ízfelszínekkel ízesülnek.

A fenti két ízület szalagkészüléke közös. Mechanikailag a legfontosabb a ligamentum alare, amely a dens axis csúcsáról kétoldalt ferdén felfelé és oldalfelé futva a condyli occipitales belső oldalán tapad. Megfeszülésük határt szab mind a fej oldalra forgatásának, mind oldalra hajlításának.

Másik fontos szalaga a ligamentum transversum atlantis, amely hátra domború ívben köti össze az atlas massa lateralisait, és csapágyszerűen beleszorítja a dens axist az atlas fovea dentisébe. A szalag és a dens között is van egy kis ízület. Ezek határt szabnak a fej előrebólintásának, ill. Orvosgyakorlati szempontból a hátsó hártya fontos, mert az ún. Az ízületek szalagkészülékét a gerinccsatorna felé — ennek elülső falát alkotva — a membrana tectoria fedi, mely a foramen occipitale a bordák és a csigolyák ízületei elülső keretén belül ízületi fájdalom hormonterápiával, és lejjebb mint lig.

A gerinc fejlődése A gerincesek törzsfejlődésében a gerinc előtelepe a chorda dorsalis gerinchúr. Emberben ez már csak elég tökéletlenül fejlődik ki.