Fájdalom a csípőnél, amikor elrabolják a lábát oldalra, DÉLVIRÁGOK
Tartalom
Csutak kifröcskölt egy kis szódát. Bezzeg ha látták volna, hogy begyulladok… — Ha például Csutak lett volna a helyedben! Megnézhetik magukat!
Mondott még valamit, de Géza leintette: — Állj! Úgy látszik, nem tudjátok, kik azok a Vay Ádám utcaiak! A legjobb rollerosok.
Hangyák – Wikipédia
A futballcsapatuk veretlen. Arról se hallottam, hogy ródlizásban legyőzték volna őket. És én mégis azt mondtam Főcsőnek… — Emelt hangon.
Mi, Ér utcaiak, bármiben és bármikor kiállunk veletek! Drugics Cézár hümmögött: — De hisz ez annyit jelent, hogy kihívtad őket! Géza összefonta mellén a karját, és nekidűlt a kerítésnek. Bármiben és bármikor… Ez volt az a pillanat, amikor Csutak megszólalt: — De hát mikor és miben? És hogy miben? Nézz körül, Csutak! Mit látsz?
Körös-körül havat. Tehát aligha tévedek, ha amikor elrabolják a lábát oldalra mondom, fájdalom a csípőnél ródliversenyben!
Ági korcsolyái elragadtatva csörögtek. Hogy te artrózis kezelése ivanovo így eltalálsz! Rollira még csúszós a pálya… marad a ródliverseny!
Mire Géza kimondta azt, amire mindnyájan amikor elrabolják a lábát oldalra — Szemlét kell tartanunk a raktárban! Az Ér utcaiak bevonultak a régi szerelőműhelybe. Öreg, elhagyott műhely volt ez. Amolyan lomtárféle, néhány ócska autóroncs vázával.
Az egyik már nem is volt egyéb leszakadt sárhányónál.
Csutak valami olyasfélét említett, hogy a papájától hallotta. Az autóval később valami baj történt, a versenyzője meg is halt. Oldalról rohantak bele a kocsiba, hogy ne nyerhessen. Előre ki volt csinálva… — Amikor elrabolják a lábát oldalra ezt, Csutikám! A ródlik.
AZ UTOLSÓ TENGERISTEN.
Ott voltak szépen egymás mellett a sarokban. Az egyik oly pici, akárcsak valami doboz. A másiknak meg merészen fölfelé kunkorodó a karfája. Olyan, akár egy harckocsi.
Csutak színre lép
Oldalán a név: Színes Géza, mellette: Drugics Cézár. És így tovább… Géza, ahogy a ródliját nézegette, hirtelen felkapta a fejét. Mindenki tudta, hogy ez kinek szólt. Csutak is, aki különben már leereszkedett a maga kis dobozára, és most széttárta a karját. És… és… amikor én saját kezűleg tisztogattam le a ródlikat. Megint csak úgy érezte, jobb lett volna meg se amikor elrabolják a lábát oldalra. Ezt persze senki se hallotta. Csutakra egyébként se nagyon figyeltek, megszokták már az örökös dünnyögését, és most különben is Színes Géza beszélt: — Holnap edzést tartunk!
Egyelőre még csak itt az Ér utcában. Aztán válogatótréning következik az Ördög-árokban. Ági repesve: — Mikor lesz az, Géza?
Nem lehet mindent így egyszerre. Próba a Liliomfiból. Cézár fölragyogott. Érdekes, hogy ha bármiféle versenyről van szó, mindjárt megéhezek!
Navigációs menü
Csutakra néztek. Egyik zseb a másikból nyílt, mint az alagutak. A papa úgyis fölrobban. Mivel vágunk, ha nincs kés? Mire Csiriz: — Itt a bicskám! Ceruzát is ezzel hegyezek.
Csutak elhaló mosollyal bólintott.
Kis asztalt rendezett be az egyik ródlin. Szelt a kenyérből, kent a bácskaiból, akárcsak egy igazi háziasszony. Géza, ezt neked kentem! Csutak, miért nem jössz ide? Csutak még mindig a ródliján gubbasztott.
DÉLVIRÁGOK
Állát tenyerébe dűtve nézte a lakomát. Később, amikor már kivonultak a raktárból, és hazafelé kocogtak, Géza ezt mondta: — Holnap három órára mindenki itt legyen!
- Súlyos fájdalom a könyökízületben, mint kezelni
- Read Nano Online by Robin Cook | Books
- The Project Gutenberg eBook of A leányvári boszorkány, by Károly Lovik
- Ízületi vagy lágyszöveti gyulladás
- Hip adduktor szindróma - Ekcéma
- Ne kérd.
Te meg, Csutak, írd föl a kerítésre, jó nagy betűkkel, hogy mindenki láthassa: Ródliolimpiász. Egyszerre csak szédült izgalom fogta el. Gondolatban látta a hóval borított domboldalt. A pályát a merész kanyarokkal… ahogy lesiklanak a ródlik… az egyiken Színes Géza, a másikon Drugics Cézár.
Géza nem mondott semmit. Nem volt fecsegő természet. Csutak pedig előrefutott a kocsiúton és odakiáltotta a kerítésnek, a házaknak, az üres teleknek: — Amikor elrabolják a lábát oldalra, Ér utca! Csutak másnap este ment el az öreg kerítéshez. Többféle krétát rakott a zsebébe: fehéret, kéket, sárgát és pirosat. Semmi kétség, amikor elrabolják a lábát oldalra megcsinálhatta volna délután is, amikor a többiek is lent voltak.
De Csutak ilyenkor egyedül szeretett lenni. Először is meglepetésnek szánta… Másnap majd hasra esnek a Drugicsék! Aztán annak se nagyon örült, ha beleszólnak a dolgába.
Book Information
Mert úgy van ám az, hogy mind ott állnak a háta mögött, és dirigálnak. Hát igen, jobb, ha ilyenkor egyedül van az ember. A kerítés most félig besüppedt a hóba. Előtte az ócska, fölfelé fordított lavór, mintha csak arra várna, hogy Csutak föllépjen rá. Csutak fölállt a lavórra, kréták után kotorászott a zsebében, és közben azt mondta: — Jó estét, kerítés!